Fotó: nyílt forrásból
Az egészség nem az elsősegélycsomaggal vagy a közösségi média tippekkel való kísérletezésről szól
Tegyél jódot a csuklódra, és nézd meg, milyen gyorsan eltűnik – ezt a „házi tesztet” évek óta szájhagyomány útján adják tovább. Egyszerű, hozzáférhető és látszólag logikus. A modern orvostudomány azonban egyértelmű választ ad arra, hogy ez a módszer mítosz.
A jód olyan nyomelem, amely nélkül a pajzsmirigy normális működése lehetetlen. Részt vesz az energiát, az anyagcserét, a hőszabályozást, a bőrt, a szőrzetet, sőt a kognitív funkciókat is befolyásoló hormonok szintézisében.
Ennek ellenére még mindig sok veszélyes mítosz kering a jód körül, a „bőrtesztektől” az ellenőrizetlen pótlásig. Rogalskaya Eugenia endokrinológus megjegyzi, hogy amikor a hormonális egészségről van szó, a megérzés rossz tanácsadó.
Miért nem működik a jódos bőrteszt
Az a módszer, hogy jódot teszünk a bőrre, és figyeljük, milyen gyorsan „eltűnik”, nem rendelkezik diagnosztikai értékkel. Íme, miért:
- A jód a bőr felszínén elpárolog, és a ruházat és a víz letörli;
- csak a felhám felső rétegeibe hatol be, a szisztémás keringésbe nem;
- az eltűnés mértéke semmilyen módon nem függ a szervezet jódszintjétől.
Ezt a vizsgálatot nem használják az orvostudományban, az endokrinológusok nem ajánlják, és nem része semmilyen klinikai protokollnak.
Tünetek, amelyekre figyelni kell
A jódhiány nem mindig tűnik fel azonnal, de a szervezet gyakran jelzi. A lehetséges jelek között:
- Állandó fáradtság- és gyengeségérzet;
- hidegrázás, a hideggel szembeni intolerancia;
- száraz bőr;
- hajhullás;
- golyva vagy pajzsmirigy csomók;
- gyermekeknél – késleltetett kognitív fejlődés.
Ne feledje, hogy még ha a TSH-szintje normális is, a jódhiány akkor is lehetséges.
Hogyan vizsgálják a jódszintet valójában
- A vizeletjód (UIC) az arany standard. Az egyetlen ma elérhető laboratóriumi módszer, amely ténylegesen tükrözi a szervezet jódellátottságát. Egyetlen vizeletvizsgálat megmutatja az elmúlt 24-48 óra jódbevitelét. A nagyobb pontosság érdekében néha 2-3 mérés ajánlott, mivel a szintek a táplálkozással ingadozhatnak.
- A közvetett jelek csak gyanúsításra szolgálnak. A klinikai tünetek segítik az orvost a probléma gyanújában, de nem helyettesítik a vizsgálatokat.
- A vérvizsgálatok nem a jódról szólnak. A TTG, fT4, fT3 a pajzsmirigyműködést értékeli, nem pedig a szervezetben lévő jód mennyiségét. Fontosak, de nem jelzik a mikrotápanyagok elérhetőségét.
Mit ne tegyen
- jódot csepegtessünk a bőrre „kipróbálásra”.
- jódot szedni „a biztonság kedvéért”
- önmaga írja fel a kiegészítőket csomók, autoimmun pajzsmirigygyulladás vagy terhesség alatt.
A jód nem biztonságos vitamin; a felesleg ugyanolyan káros lehet, mint a hiány, különösen a pajzsmirigyre nézve.
Az egészség nem arról szól, hogy kísérletezzünk a gyógyszeres szekrényünkkel vagy fogadjuk meg a közösségi média tanácsait. A jód esetében csak egy út működik – a tünetekre való odafigyelés, az orvoshoz fordulás és a bizonyítékokon alapuló diagnózis.
A mítoszok kényelmesnek tűnhetnek, de gyakran éppen ezek akadályozzák meg, hogy időben észrevegyük a problémát. Az öngondoskodás a tényekkel kezdődik, és mindig ez a legjobb befektetés
